Kőszegremete: Széchenyi-ünnepség

Sziszik József lelkipásztor igehirdetése után a falu határában lévő Domokos-domra, illetve az azon található Széchenyi-emlékoszlophoz zarándokoltak a rendezvény résztvevői: az 1861-ben állított oszlop Erdély egyetlen szabadtéri Széchenyi-emlékműve.

Itt Sike Lajos újságíró-főszervező mondott üdvözlő beszédet, kiemelve azt: Széchyenyi példájából rengeteget tanulhatnak a közéleti személyiségek és az egyszerű emberek egyaránt. Csehi Árpád, a Szatmár Megyei Tanács elnöke úgy érzi, minden évben feltöltődni, magyarságukban erőt meríteni zarándokolnak az emberek a Domokos-dombra: a legkisebb feladatok elvégzése is előbbre viheti nemzetünket, megalapozhatja a jövőt.

Günthner Tibor szenátor véleménye az: Széchenyit azért nevezték a legnagyobb magyarnak, mert nem mellveregetéssel, nemzeti táborok szervezésével, tüntetésekkel hirdette hovatartozását, hanem következetes munkával szolgálta népe jövőjét. A tisztségviselő szerint a remeteiekhez hasonlóan ma is mindenkinek egy-egy  kellene állítania a lelkében. Erdei D. István szerint a közélet mai képviselői szerénységet és a magyarság melletti kiállást tanulhatják a nagy előd példájából.

Az Országos Széchenyi Kör nevében Kubik József, a nyíregyházai tagozat vezetője szólt, aki ugyancsak a gróf számunkra továbbított üzenetét hangsúlyozta ki. A 80 éves Dohi Károly felidézte azt, ahogyan a nagyapjától az oszlop felállításának történetét hallotta, illetve elmesélte: 1939-ben a román hegyivadászok nemtudták ledönteni az immár messze földön híres emlékművet. A koszorúzás után a remeteiek vendégül látták a meghívottakat.

A meghívottak együtt vonultak az emlékoszlophoz

Megkoszorúztáka Széchenyi-emlékoszlopot